A magyar aknászpók újabb előfordulása Magyarországon

2012. január 27. 15:43

A szubmediterrán elterjedésű magyar aknászpók (Nemesia pannonica) hazánk egyetlen aknászpók faja. A gyöngyösi Sár-hegyen végzett pókfaunisztikai felmérésünk során találtunk rá újabb lelőhelyére, ahol az élőhelyek fenntartása érdekében gyepkezelési eljárásokat alkalmaznak.

A védett pókfajok élőhelye elsősorban nemzeti parkokra korlátozódik. Védelmük legfőbb módja lehet a természetes, illetve természet-közeli élőhelyek fenntartása és visszaállítása. Kutatásunk eredményeként a legmagasabb eszmei értékű (10 ezer Ft) pókfaj, a magyar aknászpók újabb élőfordulásáról számolunk be a gyöngyösi Sár-hegyről, ahol az élőhelyek fenntartása gyepkezelési eljárással valósul meg. A madárpókokkal rokonságban álló Nemesiidae család egyetlen magyarországi képvelőjét Herman Ottó írta le egy Zimonyban talált egyed alapján 1879-ben. A korábbi irodalmak eddig nem szolgáltattak adatot mátrai előfordulásról. Hazánkban előfordul Cserkúton, illetve tömegesen a Szársomlyón. Észlelték Litéren és Vilonyán, valamint a Dráva mentén. Európa legjobban kutatott területén, a budai Sas-hegyen sem elhanyagolható egyedszámban mutatták ki.

A Sár-hegy a Mátra 500 m magas, déli fekvésű peremhegye. 1975-től természetvédelmi terület. Jelenlegi 189,3 ha területének bővítése napjainkban is zajlik.

A Sár-hegy látképe A Sár-hegy látképe

A területen zajló természetvédelmi kezelések az élőhelyek fenntartására irányulnak. Két mintavételi területről, egy gyepkezelt, és egy kezeletlen pusztafüves lejtősztyeprétről sikerült kimutatni a magyar aknászpókot. 2007 és 2010 között végeztünk duplaedényes talajcsapdával gyűjtéseket. Tetővel lazán fedett 10 cm átmérőjű, műanyag poharakat használtunk. A kijelölt gyűjtőhelyen mintaterületenként 4-4 minta begyűjtésére került sor. Egy minta 3 csapdából állt. A területen előforduló egyéb védett fajokra tekintettel, csak élvefogó csapdák kerültek kihelyezésre és a csapdákból csak a pókokat gyűjtöttük be. Az egyedek konzerválásához 75%-os etil-alkoholt használtunk. A fajok azonosítása sztereomikroszkóp segítségével Loksa Imre és Nentwig internetes határozói alapján történt. A feldolgozott pókfajok tudományos neveinél Norman I. Platnick katalógusát vettük alapul.

A középhegységek déli fekvésű sziklagyepeiben és karsztbokorerdőiben gyakori magyar aknászpók előfordulása itt meglepő. A Sár-hegyen az alföld felé nyitott, különleges biogeográfiai helyzetének köszönhetően a kontinentális pusztai fajok és a hegylábperemi elemek keverednek, így változatos élővilág alakult ki, ahol sok védett faj talált élőhelyre. A veszélyeztetett fajok megóvása az élőhelyek fenntartásával és helyreállításával valósítható meg. A természetvédelmi kezelések megfelelő ütemezése érdekében elengedhetetlenek a területen végzett kutatások, melyek a fajok környezetei igényeit és életmódját tárják fel.

A vizsgálataink során észleltük a nyári egyedek hiányát, melyet Loksa István megfigyelései magyaráznak. A magyar aknászpók a nyári időszakban nyugalomba vonul és lezárja tárnáit. A fajra két szaporodási időszak jellemző. Az első időszak márciusban kezdődik, ennek köszönhető az általunk tapasztalt nagy áprilisi egyedszám. A petékből való kikelés júniusra tehető, ezért juvenilis egyedeket csak a nyári gyűjtések szolgáltattak. A gyűjtések során tapasztalt őszi magas egyedszám jelzi a második, szeptemberi ciklus kezdetét. Eredményeink igazodnak ahhoz a feltevéshez, mely szerint a fajnak egy évben két szaporodási időszaka van, de ennek bizonyításához további vizsgálatokra lesz szükség. Mindemellett számítunk újabb védett fajok előbukkanására is.

A cikk a 2011. november eleji VII. Magyar Természetvédelmi Biológiai Konferencián bemutatott anyag alapján készült.