Élőhely-rehabilitáció a Szigetközben

Gubányi András

2012. január 31. 18:36

Egy több szakterületet felölelő vizsgálatban a hullámtéri élőhelyek területi eloszlásának kezdeti feltételeiből kiindulva, hat hullámtéri vízpótlórendszer-változat vízellátottsági mutatói alapján jelezték előre az élőhelyek területi eloszlásának változását.

A Duna 1992-ben történt elterelése következtében a Szigetközt érintő szakaszon a főmederben a vízhozam 80-90%-kal, a vízszint mintegy 3 méterrel csökkent. A Duna vízszintjének és a talajvíz szintjének süllyedése az ágrendszerben, a hullámtér ligeterdeiben és rétjein okozott változást. Az erdők lágyszárú szintjében és a gyepekben a valódi szárazföldi fajok fokozatosan kiszorítják a hosszabb elöntéseket is elviselő fajokat. A Nagy-Duna kavicszátonyain kialakult csigolya bokorfüzesek kiszáradtak. Mivel a kavicslerakódás megszűnt, felújulásukra nincs lehetőség. A Nagy-Duna medrének szárazra került sávjában előrehaladott állapotba jutott a szárazföldi szukcesszió, az új vízszint által kialakított új vízparton fehér füzes, e fölött mára már záródott zöld juharos növényzeti sáv alakult ki.

A kedvezőtlen jelenség hatásának csökkentésére 1995-től részleges megoldásként fenékküszöbös vízpótlással kormányoznak vizet a hullámtérbe, részben természetes medrekben, részben mesterségesen kialakított csatornákban.

Fenékküszöb Dunakilitin

A szigetközi hullámtéri rehabilitáció egyik fontos célkitűzése, hogy biztosítsa a térség természeti értékeinek fennmaradását. Ennek alapvető feltétele a vízpótlás, amelynek ökológiai szempontból legfontosabb kérdései a következők: 1) milyen mederviszonyok között, 2) milyen vízjárással működjön a vízrendszer, és 3) milyen legyen a víztereknek a változatossága, egymással való kapcsolata.

Vizpótló rendszer Ásványrárónál

Az elmúlt két évtized során több rehabilitációs változat is született, amelyek célja a hullámtér, illetve a mentett oldal vízháztartási problémáinak további mérséklése.

Több szakterületet felölelő vizsgálatainkban a hullámtéri élőhelyek területi eloszlásának kezdeti feltételeiből kiindulva, hat hullámtéri vízpótlórendszer-változat vízellátottsági mutatói alapján prognosztizáltuk az élőhelyek területi eloszlásának változását. A modellben megadtuk 16 „aggregált élőhelytípus” optimális vízellátottsági jellemzőit, amely megmutatja, hogy az év melyik időszakában, milyen mélységben kell a talajvízszintnek elhelyezkednie ahhoz, hogy a növények vízigénye teljesüljön, és azt a gráfot (a szukcessziós változások irányait), amely az egyes élőhelytípusok egymásba történő átalakulását mutatja a vízellátottság-változás függvényében. Ezek a változások lehetnek természetes (azaz spontán), vagy antropogén (azaz kezelésfüggő) eredetűek, amelyek vagy a lokális szárazodás, vagy a lokális nedvesedés/vizesedés hatására jönnek létre. A változások sebességére és időtartamára jellemző, hogy a vízhatású élőhelyek szukcessziója általában gyorsabb, mint a szárazaké, és hogy a regeneráció általában hosszabb időt vesz igénybe, mint a degradáció (leromlás).

A Gombócosi-zárás a hosszirányú ökológiai átjárhatóságot csökkenti

A modell által számolt adatok értékelésénél teljesen új megközelítéseket alkalmaztunk, amely komplexitásában igyekszik értékelni a változásokat. Az élőhelyek változásánál referenciaértéknek a 19. század vége előtti - a folyamszabályozást megelőző - állapotokat tekintettük. Kedvezőnek, vagy elfogadhatónak minősítettük a folyóparti alacsony ártéri szukcesszióra jellemző természetes és féltermészetes élőhelyek arányának növekedését vagy fennmaradását (pl. bokorfüzesek, fűz- és nyárligetek, nádasok, gyékényesek, magassásosok, ártéri ruderális és félruderális gyomtársulások, éger- és fűzlápok, égerligetek). Az élőhelyekre jellemző gerinctelen faunát pedig a lepkefajok elterjedésével, eloszlásával és a táj – lepkefauna kölcsönhatását, összefüggéseit magába foglaló osztályozással értékeltük.

A főbb aggregált hullámtéri élőhelytípusok területi arányainak változása rehabilitációs változatonként a szimulált 50 éves időszak alatt a Szigetközben

 
A lepkefauna számára kedvező aggregált hullámtéri élőhelytípusok arányai a Szigetközben

A cikk a 2011. november eleji VII. Magyar Természetvédelmi Biológiai Konferencián bemutatott anyag alapján készült.

Szerzők: Gubányi András, Wohlfart Richárd, Ficsor Johanna, Gergely Attila, Hahn István, Krámer Tamás, Ronkay László, Simon Gabriella és Scharek Péter

Nyomtatható verzió